Tartalom
A tehenek ellés utáni parézise régóta a szarvasmarha-tenyésztés csapása. Bár mára nem sokat javult a helyzet. Az új kezelési módszereknek köszönhetően kevesebb állat pusztul el. De a betegség eseteinek száma szinte változatlan maradt, mivel a szülés utáni paresis etiológiáját még nem vizsgálták megfelelően.
Milyen betegség a szarvasmarhák „szülés utáni parézise”?
A betegségnek sok más elnevezése van, tudományos és nem is olyan. A szülés utáni parézis nevezhető:
- tejláz;
- szülési parézis;
- szülés utáni hipokalcémia;
- szülési kóma;
- hipokalcémiás láz;
- tejelő tehenek kómája;
- szülési apoplexia.
A népművészet túl messzire ment a kómával, a szülés utáni parézist pedig a tünetek hasonlósága miatt apoplexiának nevezték.Azokban az időkben, amikor nem lehetett pontos diagnózist felállítani.
A modern fogalmak szerint ez egy neuroparalitikus betegség. A szülés utáni parézis nemcsak az izmokat, hanem a belső szerveket is érinti. A szülés utáni hypocalcaemia általános depresszióval kezdődik, majd bénulásba fordul.
Jellemzően a parézis teheneknél az ellés után, az első 2-3 napban alakul ki, de lehetségesek más lehetőségek is. Atipikus esetek: ellés utáni bénulás kialakulása az ellés alatt vagy azt megelőző 1-3 héttel.
A szarvasmarha szülési parézisének etiológiája
A tehenek ellés utáni parézisének sokféle kórtörténete miatt az etiológia továbbra is tisztázatlan. Az állatorvosi kutatók megpróbálják összekapcsolni a tejláz klinikai tüneteit a betegség lehetséges okaival. De ezt rosszul teszik, mivel az elméleteket sem gyakorlat, sem kísérlet nem akarja megerősíteni.
A szülés utáni paresis etiológiai előfeltételei a következők:
- hipoglikémia;
- az inzulinszint növekedése a vérben;
- a szénhidrát- és fehérjeegyensúly megsértése;
- hipokalcémia;
- hipofoszforémia;
- hypomagnesemia.
Az utóbbi három okának az ellés alatti stresszt tartják. Egy egész lánc épült fel az inzulinfelszabadulásból és a hipoglikémiából. Talán valóban, bizonyos esetekben a szülés utáni parézis kiváltó oka pontosan a hasnyálmirigy fokozott munkája. A kísérlet azt mutatta, hogy egészséges teheneknek beadva 850 egység. állatokban az inzulin a szülés utáni paresis tipikus képe alakul ki. 40 ml 20%-os glükózoldat beadása után ugyanazon személyeknek a tejláz minden tünete gyorsan eltűnik.
Második változat: fokozott kalciumfelszabadulás a tejtermelés kezdetén.Egy száraz tehénnek napi 30-35 g kalciumra van szüksége létfontosságú funkcióinak fenntartásához. Ellés után a kolosztrum legfeljebb 2 g-ot tartalmazhat ebből az anyagból. Vagyis 10 liter kolosztrum előállítása esetén naponta 20 g kalcium távozik a tehén szervezetéből. Ennek eredményeként hiány keletkezik, amelyet 2 napon belül pótolnak. De ezt a 2 napot még élni kell. És ebben az időszakban a legvalószínűbb a szülés utáni parézis kialakulása.
A nagy hozamú szarvasmarhák a leginkább érzékenyek a szülés utáni hipokalcémiára
Harmadik változat: a mellékpajzsmirigyek gátlása általános és általános idegi izgalom miatt. Emiatt a fehérje- és szénhidrát-anyagcsere egyensúlyhiánya, valamint foszfor-, magnézium- és kalciumhiány alakul ki. Sőt, ez utóbbi oka lehet a szükséges elemek hiánya a takarmányban.
Negyedik lehetőség: szülés utáni parézis kialakulása az idegrendszer túlterhelése miatt. Ezt közvetve megerősíti, hogy a betegséget sikeresen kezelik Schmidt-módszerrel, levegőt fújva a tőgybe. A tehén szervezete a kezelés során nem kap tápanyagot, de az állat felépül.
A szülés utáni parézis okai
Bár a betegség kialakulását kiváltó mechanizmust nem állapították meg, a külső okok ismertek:
- magas tejtermelékenység;
- koncentrált típusú táplálkozás;
- elhízottság;
- mozgáshiány.
A tehenek legérzékenyebbek az ellés utáni parézisre a termelékenység csúcsán, azaz 5-8 éves korukban. Az első borjú üszők és az alacsony termőképességű állatok ritkán betegszenek meg. De vannak betegséges eseteik is.
Az ellés utáni tehenek parézisének tünetei
A szülés utáni bénulás 2 formában fordulhat elő: tipikus és atipikus. A másodikat gyakran észre sem veszik, enyhe rosszullétnek tűnik, ami az állat ellés utáni fáradtságának tulajdonítható. A paresis atipikus formájával bizonytalan járás, izomremegés és gyomor-bélrendszeri zavarok figyelhetők meg.
A „tipikus” szó önmagáért beszél. A tehén a gyermekágyi bénulás összes klinikai tünetét mutatja:
- elnyomás, néha éppen ellenkezőleg: izgalom;
- az élelmiszer megtagadása;
- az egyes izomcsoportok remegése;
- az általános testhőmérséklet csökkenése 37 °C-ra vagy az alá;
- a fej felső részének helyi hőmérséklete, beleértve a füleket is, alacsonyabb, mint az általános hőmérséklet;
- a nyak oldalra van hajlítva, néha S-alakú hajlítás lehetséges;
- a tehén nem tud felállni, és behajlított lábakkal a mellkasán fekszik;
- tágra nyílt szemek, pislogás nélkül, pupillák kitágultak;
- a lebénult nyelv kilóg a nyitott szájból.
Mivel a szülés utáni parézis miatt a tehén nem tud táplálékot rágni és lenyelni, egyidejű betegségek alakulnak ki:
- timpan;
- puffadás;
- puffadás;
- székrekedés.
Ha a tehén nem tud felmelegedni, a trágya felhalmozódik a vastag- és végbélben. A belőle származó folyadék a nyálkahártyán keresztül fokozatosan felszívódik a szervezetbe és a trágya megkeményedik/kiszárad.
Előfordul-e parézis az első borjús üszőknél?
Az ellés utáni parézis az első borjús üszőkben is kialakulhat. Ritkán mutatnak klinikai tüneteket, de az állatok 25%-ánál alacsonyabb a vér kalciumszintje.
Az első borjús üszőknél a tejláz általában szülés utáni szövődményekben és a belső szervek elmozdulásában nyilvánul meg:
- a méh gyulladása;
- tőgygyulladás;
- a placenta visszatartása;
- ketózis;
- az abomasum elmozdulása.
A kezelést ugyanúgy végezzük, mint a felnőtt teheneknél, de sokkal nehezebb visszatartani az első üszőt, mivel általában nincs bénulása.
Bár az első borjú üszőknél kisebb a szülés utáni bénulás kockázata, ezt a valószínűséget nem lehet figyelmen kívül hagyni
Parézis kezelése tehénnél ellés után
A tehén ellés utáni parézis kialakulása gyorsan megtörténik, és a kezelést a lehető leggyorsabban el kell kezdeni. A két leghatékonyabb módszer az intravénás kalcium injekció és a Schmidt-módszer, amelynek során levegőt fújnak a tőgybe. A második módszer a leggyakoribb, de tudnia kell, hogyan kell használni. Mindkét módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai.
Hogyan kezeljük az anyasági parézist tehénben Schmidt módszerrel
Manapság a szülés utáni parézis legnépszerűbb kezelési módja. Nem igényel kalcium-kiegészítők gazdaságban történő tárolását vagy intravénás injekciós ismereteket. Jelentős számú beteg királynőn segít. Ez utóbbi jól mutatja, hogy nem a vér glükóz- és kalciumhiánya lehet a leggyakoribb oka a parézisnek.
A szülés utáni bénulás Schmidt-módszerrel történő kezelésére Evers készülékre van szükség. Úgy néz ki, mint egy gumitömlő, amelynek egyik végén tejkatéter, a másik végén nyomókörte található. A csövet és az izzót egy régi tonométerről lehet venni. Egy másik lehetőség az Evers-készülék terepen történő „építésére” egy kerékpárszivattyú és egy emlőkatéter. Mivel a szülés utáni parézis során nincs vesztegetni való idő, az eredeti Evers készüléket Zh. A. Sarsenov fejlesztette tovább.A modernizált készülékben 4 cső van, a főtömlőből kinyúló katéterekkel. Ez lehetővé teszi, hogy egyszerre 4 tőgylebenyet pumpáljon.
Alkalmazási mód
Több emberre lesz szükség ahhoz, hogy a tehén a kívánt hátoldali helyzetbe kerüljön. Az állat átlagos súlya 500 kg. A tejet megfejik, és a mellbimbók tetejét alkohollal fertőtlenítik. A katétert óvatosan behelyezik a csatornákba, és lassan beszívják a levegőt. Hatnia kell a receptorokra. Ha a levegőt gyorsan vezetik be, az ütközés nem olyan erős, mint a lassú levegő bevezetésekor.
Az adagolást empirikusan határozzuk meg: a tőgy bőrén lévő redőknek ki kell egyenesedniük, és dobhangnak kell megjelennie, amikor ujjaival megütögeti az emlőmirigyet.
Levegőfújás után a mellbimbók tetejét enyhén masszírozzuk, így a záróizom összehúzódik, és nem engedi át a levegőt. Ha az izom legyengült, a mellbimbókat kötéssel vagy puha ruhával 2 órán át bekötik.
2 óránál tovább nem tarthatja bekötözve a mellbimbóit, elhalhatnak
Néha az állat az eljárás után 15-20 perccel felkel, de gyakrabban a felépülési folyamat több órán át tart. A tehén lábra emelkedése előtt és után izomlázat tapasztalhat. A gyógyulás a szülés utáni parézis jeleinek teljes eltűnésének tekinthető. A felépült tehén elkezd enni és nyugodtan mozogni.
A Schmidt-módszer hátrányai
A módszernek számos hátránya van, és nem mindig használható. Ha nem pumpálnak elegendő levegőt a tőgybe, akkor nem lesz hatás. Ha túlzottan vagy túl gyorsan pumpál levegőt a tőgybe, szubkután emfizéma lép fel. Idővel eltűnnek, de az emlőmirigy parenchyma károsodása csökkenti a tehén termelékenységét.
Leggyakrabban egyetlen levegőfújás is elegendő. De ha 6-8 óra elteltével nincs javulás, az eljárást meg kell ismételni.
A szülés utáni parézis kezelése az Evers készülékkel a legegyszerűbb és legolcsóbb egy magántulajdonos számára
Szülés utáni parézis kezelése tehénben intravénás injekciókkal
Akkor használják, ha súlyos esetekben nincs alternatíva. A kalcium intravénás infúziója azonnal többszörösére növeli az anyag koncentrációját a vérben. A hatás 4-6 órán át tart. Az immobilizált tehenek számára ez a terápia megmenti az életüket.
De az intravénás injekciók nem használhatók a szülés utáni parézis megelőzésére. Ha a tehén nem mutatja a betegség klinikai tüneteit, a kalciumhiányról a kalciumtöbbletre való rövid távú változás megszakítja a szabályozó mechanizmus működését az állat szervezetében.
Miután a mesterségesen beadott kalcium hatása megszűnik, a vérszintje jelentősen csökken. Kísérletek kimutatták, hogy a következő 48 órában az elem szintje a „meszesedett” tehenek vérében sokkal alacsonyabb volt, mint azoké, akik nem kaptak gyógyszert.
Az intravénás kalcium infúzióhoz csepegtető szükséges
Szubkután kalcium injekció
Ebben az esetben a gyógyszer lassabban szívódik fel a vérbe, és koncentrációja alacsonyabb, mint intravénás infúzió esetén. Ennek köszönhetően a szubkután injekció kevésbé befolyásolja a szabályozó mechanizmus működését. De ezt a módszert nem használják a teheneknél a szülési parézis megelőzésére, mivel ennek ellenére befolyásolja a kalcium egyensúlyát a szervezetben. Bár kisebb mértékben.
A szubkután injekciók olyan tehenek kezelésére javasoltak, amelyeknek korábban bénulása volt, vagy a méhükben a szülés utáni parézis enyhe klinikai tünetei vannak.
Parézis megelőzése teheneknél ellés előtt
A szülés utáni bénulás megelőzése többféle módon történhet. De figyelembe kell venni, hogy bár egyes intézkedések csökkentik a parézis kockázatát, növelik a szubklinikai hipokalcémia kialakulásának valószínűségét. Az egyik ilyen kockázatos módszer a kalcium mennyiségének szándékos korlátozása a száraz időszakban.
Kalciumhiány holt fában
A módszer azon alapul, hogy már az ellés előtt mesterségesen hoznak létre kalciumhiányt a vérben. Az elvárás az, hogy a tehén szervezete elkezdje kivonni a fémet a csontokból, és az ellés idejére gyorsabban reagáljon a megnövekedett kalciumszükségletre.
A hiány kialakulásához a méh legfeljebb 30 g kalciumot kaphat naponta. És itt merül fel a probléma. Ez a szám azt jelenti, hogy az anyag mennyisége legfeljebb 3 g lehet 1 kg szárazanyagra vonatkoztatva. Ez a szám normál étrenddel nem érhető el. Az 1 kg szárazanyagra számítva 5-6 g fémet tartalmazó takarmányok már „kalciumszegénynek” számítanak. De még ez a mennyiség is túl sok ahhoz, hogy beindítsa a kívánt hormonális folyamatot.
A probléma leküzdésére az utóbbi években speciális kiegészítőket fejlesztettek ki, amelyek megkötik a kalciumot és megakadályozzák annak felszívódását. Ilyen adalékanyagok például a szilikát ásványi zeolit A és a közönséges rizskorpa. Ha az ásványnak kellemetlen íze van, és az állatok megtagadhatják az étel elfogyasztását, akkor a korpa nem befolyásolja az ízt. Naponta legfeljebb 3 kg-ot adhat hozzá. A kalcium megkötésével a korpa egyúttal védve van a bendőben történő lebomlástól. Ennek eredményeként „közvetlenül áthaladnak a gyomor-bél traktuson”.
A kalcium a rizskorpával együtt kiválasztódik a szarvasmarha testéből
A "savas sók" alkalmazása
A szülés utáni bénulás kialakulását befolyásolhatja a takarmány magas kálium- és kalciumtartalma. Ezek az elemek lúgos környezetet hoznak létre az állat szervezetében, megnehezítve a kalcium felszabadulását a csontokból. Az anionos sók speciálisan kifejlesztett keverékével való táplálás „savanyítja” a szervezetet, és megkönnyíti a kalcium felszabadulását a csontokból.
A keveréket az utolsó három hétben adják vitamin- és ásványianyag-premixekkel együtt. A „savas sók” alkalmazása következtében a vér kalciumtartalma a laktáció beálltával nem csökken olyan gyorsan, mint nélkülük. Ennek megfelelően csökken a szülés utáni bénulás kialakulásának kockázata.
A keverék fő hátránya az undorító íz. Az állatok megtagadhatják az anionos sókat tartalmazó takarmány elfogyasztását. Nemcsak az adalékanyagot kell egyenletesen keverni a főtakarmányhoz, hanem meg kell próbálni csökkenteni a főtáp káliumtartalmát. Ideális esetben a minimumra.
D-vitamin injekciók
Ez a módszer segíthet és árthat is. A vitamininjekció csökkenti a szülés utáni bénulás kialakulásának kockázatát, de szubklinikai hipokalcémiát válthat ki. Ha lehet vitamininjekció nélkül is, akkor jobb, ha nem.
De ha nincs más választásunk, akkor figyelembe kell venni, hogy a D-vitamint csak 10-3 nappal a tervezett ellés előtt adjuk be. Csak ebben az időszakban lehet az injekció pozitív hatással a vér kalciumkoncentrációjára. A vitamin fokozza a fém felszívódását a bélből, bár az injekció beadásakor nincs fokozott kalciumszükséglet.
De a D-vitamin mesterséges bevezetése miatt a szervezet saját kolekalciferol-termelése lelassul.Ennek eredményeként a normál kalciumszabályozási mechanizmus több hétig meghibásodik, és a D-vitamin injekció beadása után 2-6 héttel megnő a szubklinikai hypocalcaemia kialakulásának kockázata.
Következtetés
A szülés utáni parézis szinte minden tehenet érinthet. A tápláló étrend csökkenti a betegségek kockázatát, de nem szünteti meg. Ugyanakkor nem kell buzgólkodni a prevencióval az ellés előtt, hiszen itt a tejláz és a hipokalcémia határvonalán kell egyensúlyozni.
